Szerettél segíteni gyerekkorodban? Szeretted volna jobbá tenni a környezeted? Szeretted, ha rád mosolyogtak, amikor tettél valamit másokért?
Szerintem ezek a tiszta és kedves gondolatok éltettek minket.
A gyerekkorom nekem így telt, már korán önállósodtam, 4 évesen takarítottam, mosogattam, főztem, szerettem volna hozzájárulni a szüleim és nagyszüleim gondoskodásához. Soha nem vártam nyugtázást, vagy vállon veregetést ezért cserébe. Ez megmaradt mostanra is. Az önzetlenül segítés a fiammal együtt. A Virágozz és Prosperálj Alapítvány csapata ilyen, ezért tartozunk közéjük.
Az Út a Boldogsághoz könyv a legfontosabb dolgokat adja annak, aki a boldogságot, az épelméjűséget keresi.
Felnőttként tapasztalom, hogy a Virágozz és Prosperálj Alapítvány csapatában csupa jó szándékú, jókedvű és nagyon rátermett, tudatos emberek dolgoznak azon, hogy minden korosztály emelhesse az etikai szintjét.
Kidolgozott programok és rendezvények létrehozása segít mindenkinek, amit a csapatunk szolgáltat. Számomra a gyerekek a legfontosabbak, pedagógus családban nőttem fel, tanári diplomát szereztem. A gyermekek derűs és békés jövőjének megteremtésében veszek részt. Tanárok és gyermekek számára nyújtunk útmutatót az Iskolai Elfogadás Programmal és tanároknak, szülőknek szóló előadásokkal.
Akinek fontos a gyermeke, unokája, vagy a szomszédban a kis szeplős kölyök, akkor az tud segíteni nekünk ugyanabban, amivel mi foglalkozunk. Akár a háttérben, akár a színpadon, érdemes a részesének lenni ezen tevékenységnek, mert minden egyes pillanatban történik valami jó és így békésebb valamivel a világ. Ezért szeretem, és ezért segít a csapatban a 12 éves fiam is.
Cecilia
(munkatársunk rövid ível írja)
